Čiji? Čija? Čije? – Kié?

Birtokos névmásokkal fejezhetjük ki, hogy valami/valaki kinek a tulajdona. Nagyon fontos, hogy a névmások végződéseit mindig egyeztetnünk kell a főnevek nemével. Így minden névmásnak három végződése lehet.

A névmások egyes száma a következő. (A sorrend mindig hímnem, nőnem, semlegesnem.)

  • moj, moja, moje (enyém)
  • tvoj, tvoja, tvoje (tiéd)
  • njegov, njegova, njegovo (övé – mikor a tulajdonos hímnemű vagy semlegesnemű)
  • njezin, njezina, njezino (övé – mikor a tulajdonos nőnemű)
  • naš, naša, naše (miénk)
  • vaš, vaša, vaše (tiétek vagy öné, önöké)
  • njihov, njihova, njihovo (övék)

Némi bonyodalom az egyes szám harmadik személynél mutatkozik, itt ugyanis nem csak azt kell figyelembe vennünk, hogy a birtokolt főnév milyen nemű, hanem azt is, hogy a tulaj milyen nemű.


Pl.

To je moj šator. To je moja večera. To je moje dijete.

To je tvoj papir. To je tvoja banka. To je tvoje dijete.

To je Petar. To je njegov sendvič. To je njegova škola. To je njegovo dijete.

To je Ana. To je njezin telefon. To je njezina salata. To je njezino dijete.

To je naš hotel. To je naša soba. To je naše dijete.

To je vaš šampon. To je vaša kada. To je vaše dijete.

To je njihov restoran. To je njihova vaza. To je njihovo dijete.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük